Szombat este végre kialakult az amerikai elnökválasztás végleges eredménye. Biden győzött, az öröm pedig hatalmas, mind a magyar ellenzékben, mind a nyugati mainstreamben. Ez teljesen érthető. Bár számomra erősen kérdéses lett volna, hogy elmenjek-e szavazni (ahogy 2016-ban is), valószínűnek tartom, hogy végül szavaztam volna, már csak a klímaegyezmény miatt is.
A twitter-világ persze megtelt kék szívekkel és LGBTQ-zászlós emojikkal, a sztárok sorra osztották meg a szóvicceket a bukott Donald-ról, egyszóval mindenki boldog. Persze az a hetven millió szavazó nem, aki Trump-ot akarta elnökként látni még négy évig. És beszélhetnénk most arról, hogy egy Trump-féle emberre mégis mi oka lehet valakinek szavazni. Nevethetnénk rajtuk vagy szidhatnánk őket, de ehelyett akár meg is érthetnénk az okokat. Mert van min elgondolkodni...
Főleg azért, mert ez nem csak Donald Trump-ról szól. Ő egy szimbólum. Egy válasz. "Valami másnak" a megtestesítője. Egy új lehetőséget mutatott az PC-be belefáradt amerikaiaknak arra, hogy létezik egy olyan világ, ahol ki szabad mondani: a bevándorlásnak vannak negatívumai; az erőszakos gyújtogatás még akkor sem elfogadható, ha a tüntetések oka érthető; és hogy a "Merry Christmas" nem kirekesztő jókívánság. Populizmus? Igen. Indokolt? Még egyszer igen.
Amikor az amerikaiak naponta találkoznak a gender-elmélet, a patriotizmus-lebontás és az ateizmus-ünneplés erőszakosságával, érthető, hogy egyszer azt mondják: elég volt, ezzel már nem tudok azonosulni.
Persze lehet azt hazudni magunknak, hogy aki Trump-ra szavaz, az hülye. Lehet ismételgetni, hogy aki konzervatív, az rasszista. Meg lehet próbálni ráerőltetni az emberekre, hogy nincsenek női és férfi szerepek, sőt, írhatnak majd k.. jó könyveket (csak hogy egy igazi magyar klasszikust idézzek) a multikulturalizmusban kétkedők fasizmusáról; szóval lehet ezeket csinálni, csak aztán ne lepődjünk meg, ha jön majd "egy új Trump" és még nagyobb arányban győz.
A jelenséget egyébként jól jelzi, ahogy a latino szavazók egy része váratlanul átszavazott a republikánus elnökjelöltre. Ha jobban megnézzük, talán nem is olyan váratlan, a többségük ugyanis katolikus, meglehetősen hagyományőrző és -tisztelő. Így érthető, hogy a nő-férfi különbség jelentőségének lényegtelenségét kifejező "latinx" kifejezés pont a kívánt hatás ellentétét érte el. Csak hogy érthető legyen: ezrek szavaztak olyan elnökre, akik kampányának negatív példái voltak.
Intő jel tehát van elég, a kérdés már csak az, foglalkozunk-e velük. Pszichológiai szempontból érthető, hogy amikor az egyik oldal nagyon felháborít, képesek vagyunk azt mondani, nem értünk egyet a másik oldallal, de ott legalább ez nincs. És a száztizedik gendersemleges karakternél, a nyolcvanhatodik feminista cikknél és a kétszáznegyvenedik életidegen hazugságnál megáll az ember, és azt mondja:
"Akkor már inkább Trump".
És ennek a követekezményei borzasztóak.
Képek: Pixabay - A Kezdőbetű a Facebook-on is fent van: https://www.facebook.com/kezdobetu/
