A demokrácia rendszerére keletre kacsintgatva nemet mondó korrupt kormányok eszköze mindig a keleten már jól bevált erőszak. A huszadik század mély mocsarába süllyesztett népek szemeit eltakarja a sár, miközben orosz beszéd hallatszik és száll a fullasztó szivarfüst. A szivarozók a mocsár mellett vihognak a sárban szenvedő népek kiáltásai közben, és elégedetten beszélik meg, hogy az emberek fele élvezi mindezt. És igazuk van, tényleg élvezik. Élvezik a kilátástalanságot, a mocsárt, a napfény hiányát, a szép, száraz mező messzeségét. Olykor-olykor pedig odasétál valaki, francia vagy német nyelven mond elismerő szavakat, távozásakor pedig egyre hangosabban szitkozódik. Mire eltűnik a ködben, már üvölt, kiabál és káromkodik.
Erőszakra erőszak, problémákra látszatmegoldás, a szavazatok mindenek felett, miközben a válságok mélyülnek, a rossz pedig még rosszabb lesz. Az úgynevezett iskolaőrség ötlete megint olyan elképzelés, ami a mélyen lévőt még mélyebbre húzza, eközben pedig nem old meg semmit.
Persze, nem teljesen igaz, hogy nem old meg semmit. Tény, hogy valamit megold. Ám ez tüneti kezelés, a gyógyításnak még csak a látszata sincs meg. Mintha egy agyhártyagyulladást csupán fájdalomcsillapítókkal kezelnének.
Fejlett, nyugatias, képzett pszichológusok bevonásával megvalósuló programok, tevékenységek esetleg kipróbálhatók lennének, mint kísérleti gyógyszer: az okokat keresni, és a problémát így megoldani, csakúgy, mint a fejlettebb államokban. Hiszen ha egy diák ilyen, erőszakos cselekedetet követ el, annak nyilván vannak mély okai, melyekkel talán foglalkozni kellene. A különböző, ijedtséget és félelmet keltő eszközökkel felszerelt egyenruhások bevonása a fiatalkorúak közé pedig aligha megoldás erre a problémára. A problémás fiatalokra ráragasztják a bűnös jelzőt, akiknek most már nem csak otthon, hanem az iskolában is félniük kell.
Nem vagyok naiv. Vannak gondok. Nagy gondok. A tanárok ellen elkövetett erőszak pedig megengedhetetlen. Mint ahogy az is, hogy egy tanárnak, tanárnőnek emiatt idegesen kelljen dolgozni és tanítani. Az is megengedhetetlen, hogy az erőszakos cselekmények a többi diákot megfélemlítsék, vagy hátráltassák a tanulásban. De erre az erőszakos válasz itt nem megoldás. Itt még biztosan nem.
Az erőszakos cselekedetek valódi okairól pedig alig hallani. A diákok közti erőszak is egy olyan probléma, melyről alig beszélünk, de eleget biztosan nem. Legtöbben elintézik egy „a mi időnkben is volt, túléltük”, esetleg egy „miért nem bírod ki, ez nem normális”, vagy ehhez hasonló véleménnyel, ami persze rombol tovább. És erről a problémáról nem hallani. Tudjuk, hogy létezik, de nem beszélünk róla. Nem hallani arról sem, hogy diákok százezrei járnak mélyszegény falvakból, háztartásokból minden nap iskolába, sem az otthoni körülményeikről, melyek nagyban hozzájárulhatnak a problémás egyéniség kialakulásához.
Az erőszakos válasz az erőszakos rendszer eszköze. Mert az tetszik a népnek, mert az tetszik a szavazóknak. A problémák mély kifejtésével, részletes tárgyalásával a „STOP SOROS”-féle kampányokhoz szokott szavazónak nem tudják elnyerni a tetszését. Így maradnak a látszatmegoldások. A valós megoldás úgysem lenne jó kampánytéma.
